Part 1. I'm Justin!

A nevem Sarah Gonzalez. 17 éves vagyok. Nemrég költöztünk ide apával Los Angeles-be. Anya csalta apát, amit ő megunt, ezért magával hozott. Most jelen pillanatban, akár ő hozott a világra, akár nem...utálom! Az is lehet, hogy nem is ő az igazi anyám, de nem érdekel! Apa a példaképem, már kiskorom óta. Mindig mindent együtt csináltunk...Rengeteg dolgot tanultam tőle... Igazából anyám sokat nem foglalkozott velem. Inkább azon járt az esze, hogy hogy csalja meg apát és kivel...


De most térjünk a lényegre...
- Sarah! Kelj fel! El fogsz késni az első napodon és szerintem azt te sem szeretnéd! Ha 10 perc alatt végzel elviszlek!- keltegetett apa.
Amint meghallottam az utolsó szót kiugrottam az ágyból, be a fürdőbe.
- Legyen 15 perc!- kiáltottam ki, amint megláttam égnek álló hajamat.
- De nem több!- szólt vissza.
Gyorsan lezuhanyoztam, megfésülködtem, fogat mostam, és elvégeztem a többi teendőt. A táskám felkaptam, majd rohantam a kocsihoz.
- Késtél!- pillantott apa az órájára.
- Jó na...- kötöttem be magam.- Izgulok!- ugráltam az ülésen.
- Nyugi! Lélegezz mélyeket!
- Apu..Én most jelen pillanatban, nem szülök...És tudod, hogy az nem segít rajtam.
- Rendben! Akkor induljunk!- azzal elindította a kocsit, és már mentünk is.

- Khmm...- köszörülte meg a torkát.- Szeretné...Ha kinyitnám magának az ajtó?
- N-nem..Csak félek..
- De mitől?
- Hogy utálni fognak.- hajtottam le a fejem.
- Akkor bemegyek veled!- kötötte ki a biztonsági övet.
- Viccelsz? Le akarsz égetni?! Már mint...Ne vedd sértésnek. Csak azért ciki, hogy ha az apukád kísér be.- nevettem kínosan.
- Vérig sértettél!
- Ha veszek neked csokis fánkot, akkor elfelejted?
- Miről is beszélünk?- nevetett.- Na menj, mert tényleg elkésel.
- Oké! Szia apa!- adtam neki egy puszit és már ott sem voltam.
Vettem egy mély levegőt és elindultam befelé.
A pillanat, amikor mindenki téged néz...felbecsülhetetlenül ciki!
- Ááá! Miss Gonzalez! Már vártuk.- lépett mellém egy negyvenes éveiben járó nő.
- Üdv!- mosolyogtam.
- Jöjjön. Elkísérem az igazgatóiba.- mondta, majd elindultunk.

- Mr. Bieber.- szólt a fiúnak, aki háttal ült a székben.
- Tessék!- fordult meg.
- Az igazgató úr?
- Bent van a társalgóban. Azt mondta, hogy mindjárt jön.- mosolygott.
- Rendben! Addig foglaljon helyet Miss Gonzalez.- mondta azzal kifáradt.
Leültem a székbe, majd nézelődni kezdtem. Ez a srác valami eszméletlen azzal a cuki gombahajával, a mogyoróbarna szemeivel és azzal az eszméletlen aranyos mosolyával. Asszem belezúgtam...Áhh nem! Ez még korai lenne. Meg különben is..Semmi esélyem. Biztos minden lány odáig van érte.
A kínos csendet kettőnk között 'Mr.Bieber' törte meg.
- Új vagy?
- Ja igen...Sarah!- nyújtottam a kezemet.
- Justin!- fogtunk kezet.
- És? Valami rosszat csináltál?- nevettem.
- Ez aranyos.- mosolygott.

- Most miért?- értetlenkedtem.
- Mit nem adnék azért, hogy a rosszaságom miatt legyek itt...de sajnos nem...- hajtotta le a fejét.
- Akkor?- vettem komolyra én is a dolgot.
- A megaláztatások és a társaim elől bujkálok.
- E-ezt ne-nem értem.
- Egyetlen egy ember sem csipáz. Mindenki utál. Olykor megaláznak és kinevetnek. Volt amikor az egész iskola előtt beleraktak a kukába, vagy épp letolták a gatyámat. Még magam sem tudom hogy hogyan, de a szekrényembe festék patront tettek...Amikor kinyitottam a ruhám tiszta festék lett és mehettem az elhagyott ruhák osztályára ruhát kotorászni magamnak. Sajnos ez nem egyszer történt meg.- mesélte mind ezt lehajtott fejjel.
- Istenem. Nem lennék a helyedben...Pedig..Én azt hittem, hogy minden csaj odáig van érted.
- Bárcsak. De ők is kinevetnek.
Komolyan mondom, sosem sajnáltam még ennyire egy embert sem. Most legszívesebben sírni tudnék és ugyan ezt csinálnám azokkal a szánalmas emberekkel, akik ezt csinálták Justinnal.
- És..Az igazgató megengedi, hogy begyere?
- Ő az apám.
- Héé! Az tök klassz!
- Szerinted...Ezért is cikiztek annyiszor.
- Akkor...Mégsem klassz.- vakartam meg a tarkómat.- Szerintem meg aranyos srác vagy...és én szívesen megismernélek.- mondtam, közben elöntött a pír.
- Édes vagy, de csak azért mondod, hogy kicsit megnyugodjak.
- Nem, dehogy. Szerintem tényleg jó fej vagy...Szívesen lennék a haverod.- mosolyogtam.
A párbeszédünket Justin apuja, azaz az igazgató zavarta meg.
- Az új tanonc!- csukta be az ajtót.
- Sarah Gonzalez.
- Jeremy Bieber.- fogtunk kezet.- Justin, menj órára.
- Megvárhatom apa?
- Hát ha a hölgy nem ellenkezik?!- pillantott rám.
- Nem dehogy..sőt..Örülnék ha megvárna.- mosolyogtam.
Elintéztük a papírokat, megkaptam a könyveket, majd kiderült, hogy Justinnal egy osztályba járunk és ami még jobb: egymás mellett ülünk.
Még van 5 perc az óra kezdetéig, addig Justinnal beszélgettem.
- Ő kicsoda?- mutattam az eszméletlen szexi srácra, aki bejött a terembe.
- Ő?! Ő Austin, Austin Mahone. A suli menője. Minden lány odáig van érte...És ahogy elnézem...Te is.- nevetett.
- Ja..nem..Csak...Na jó talán...De valahogy ellenszenvesnek tűnik a srác.
- Persze..Hisz ő és a haverjai szívatnak meg mindig.
Amint kimondta ezt a mondatot, elszállt minden jóindulatom a srác iránt. Szóval ő az a szánalmas, aki ezt tette JB-vel.
- Most odamegyek, és elhordom az anyját!- indultam meg.
- Viccelsz? Hülyének fog nézni. Nem is ismer. És még az kéne, hogy téged is szívasson.
- Gyerekek!- jött be egy tanár.- Sajnálattal közlöm, hogy az első óra elmarad.
Hatalmas éljenzésbe kezdtek az emberek. Hmm...Jól indul a nap.
- Csend!- emelte fel a hangját.- A másik osztályban leszek és ha egy hangot meghallok...Beküldök egy helyettesítő tanárt.- mondta, azzal kiment.
- Tök zsír! Akkor jobban megismerhetlek!- fordultam Justin felé.
- Én már elmondtam mindent. Most te jössz!- mosolygott. Ahw az a mosoly...Szerelmes lettem a mosolyába.:3
- Hát oké...- mondtam, majd elkezdtem mesélni az élettörténetemet.
A mesélésben ez az Austin zavart meg minket.
- Hé! Te vagy az új csaj?- állt oda mellém a (gondolom) csatlósaival.
- Aha.- mondtam.
- Király..Akkor csatlakozhatnál az én bandámhoz.- mutogatott körbe ezen a semmit nem érő, még bandának sem nevezhető szánalmas embereken.
- Kössz, de inkább maradok az én ''bandámmal''.- 'idéztem' ujjaimmal egy gúnymosoly kíséretében.
- Szóval már is haragot keltünk egymás között?!- támaszkodott két kézzel asztalomhoz, majd szúrós tekintettel nézett rám.
- Én nem keltettem haragot, csak tudod jobban vagyok olyan emberekkel, mint Justin.- álltam fel én is. Az egész osztály minket nézett. Hatalmas síri csend.
- Rendben. Ha így gondolod, legyen. Akkor maradj a drága Justinnal. Ugyanolyan szánalmas mint te.- mondta, majd indulni akart, de elkaptam a karját.
- Még annyit, Mr.Nagymenő, hogy nem vagyunk szánalmasak. Az egyetlen szánalmas ember itt, az te vagy!
Kegyetlen tekinteté rám vetette, majd elment a 'bandájával'.
Lehet, hogy viszályt szítottam, de nem hagyom, hogy a barátaimat bántsák...

Sziasztok.:) Ez lenne az első rész. :) Nagyon remélem, hogy tetszett! Ha összehoztok 2-3 komit, akkor jön a folytatás! :) Annyit elárulok, hogy Justin később bunkó lesz és beáll Austinék bandájába... :)