Part 6. Oh my God Austin!

Egészen hazáig sírtam. Furcsa, mert én soha életemben nem sírtam egy fiú után sem. Talán azért, mert nem szerettem őket, úgy mint Justint. És ami még furcsább, hogy beleszerettem. Még az is fájdalmat okoz, ha csak beszélget egy lánnyal. De ez az eset, most teljesen felkavart érzelmileg. Előtte engem csókolt puha ajkaival, pár perc múlva pedig egy másik lányt. De végül is megértem, hisz az a lány sokkal csinosabb, nőiesebb, magabiztosabb volt, mint én. Mit is képzeltem? Hogy Justin csak úgy belém szeret? Igen, egyszer már mondta, hogy belém szeretett, de szerintem nem gondolta komolyan, hisz azóta már megváltozott. Mindegy is. Valahogy meg kell 'szabadulnom' ettől az érzéstől, ami hatalmába kerített.
Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, majd könnyes szemmel álomba merültem.

* Másnap *
- Jó reggelt kincsem!- jött be apa ébreszteni.
- Neked is!- húztam a takarót a fejemre.
- Vendéged van!- mondta apa. Mégis ki lehet az reggel 9-kor?
- Szia Sarah!- hallottam egy ismerős hangot.
- Justin! Te mit csinálsz itt ilyen korán?- húztam le a takarót a fejemről.
- Én azt hiszem magatokra hagylak titeket!- ment ki apa.
- Csak meg akartalak nézni, hogy jobban vagy-e már!- mosolygott.
- Igen, már jobban, de most hagyj aludni kérlek!- fordultam a másik irányba. De bunkó vagyok! Azért egy kis jó modor szorulhatott volna belém, hogy vendéget nem rázunk le.
- Akkor elmenjek?- hallottam hangján a megjátszott szomorúságot.
- Ne, kérlek!- most ezt meg miért mondtam? Hisz tegnap összetörte a szívemet. Ahj! Utálom, mikor szerelmes vagyok! Olyankor nem tudok uralkodni magamon.- Gyere, ülj le!- fordultam felé.
Engedelmeskedett, majd le is ült.
- Kijózanodtál?- kérdezte.
- Én nem voltam részeg! Szerintem ezt a kérdést nekem kellett volna feltennem.- nevettem.
- Hát egy kis fejfájás van, de minden oké.- nevetett Ő is, majd elhallgatott.- Olyan gyönyörű vagy!- simította kezét az arcomra.
- Egyetlen egy pillanatot sem halasztasz el, ha bókolásról van szó!- mosolyogtam zavaromban.
- Nem...Nálad gyönyörűbb lányt, nem igen láttam.- bókolt tovább.
- Justin, kérlek! A végén még zavarba jövök!- fordítottam fejem a másik irányba.
- De ez az igazság!- fordított maga felé, majd rohamosan közeledni kezdett és a számig meg sem állt. Lefektetett az ágyra, majd fölém kerekedett. Áttért a nyakamra, és azt kezdte el apró csókokkal hinteni. Szívem hevesebben kezdett el verni, de magam sem tudom, hogy miért. Engedtem neki, hogy 'kényeztessen'. Igaz, hogy tegnap megbántott, de nem tudok rá haragudni. Eközben visszatért ajkaimra, és azt kényeztette gyengéd, érzéki csókjaival.
- Just...- nyögtem halkan csókunkba, de  Ő félbeszakított.
- Shh...- majd folytatta profi munkáját. 
- Kérlek Justin!- toltam el óvatosan magamtól, majd fejem a másik irányba fordítottam.
- Sajnálom!- mászott le rólam.
- Nem, nem azért mondtam...csak...- temettem arcomat kezeimbe.
- Tudom miért mondtad...Most...Megyek! Majd holnap a suliban!- erőltetett egy mosolyt, majd eltűnt az ajtó mögött.
Miért baszok el mindent?! Hisz szeretem Őt, és ha minden igaz, akkor Ő is engem, én barom pedig ellököm magamtól. Nem bírtam már könnyeimmel...Szememből másod percek alatt patak lett. Nem tudok uralkodni az érzéseimen, mert szeretem Őt, és bárki bármit tesz, ez nem fog megváltozni.


* Másnap *
Monday...Imádom a hétfőket...A másik sulimban általában minden egyes hétfőn elkéstem a matek óráról, és az ottani matek tanárnak már nem volt újdonság...De ha itt elkések felelhetek...Szóval 7:07-kor kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába, majd egy cetli várt a hűtőn:
~ Munkába kellett mennem! A reggelid az asztalon van. Este későn jövök. Vigyázz magadra! Szeretlek. Apa. ~
Oh, remek...Megkajáltam gyorsan, majd negyed nyolckor felszaladtam az emeletre, és rekord idő alatt (azaz 5 perc) lezuhanyoztam. Épp, hogy kiszálltam a kabinból, megszólalt a csengő. Tök jó! Törölközőt magam köré csavartam, majd lerohantam és ajtót nyitottam.
- Justin!- mosolyogtam rá.
- Sarah! Hu..Rosszkor jöttem?- nézett rajtam végig, és néha alsó ajkába is beleharapott.
- Nem, csak...Későn keltem!
- Már megint? Na gyerünk! Siess!- ütötte meg a seggem, amitől csak pislogni tudtam, majd egy fejrázás és nagy mosoly keretében felrohantam az emeletre.
- Jöhetsz, ha akarsz!- kiáltottam még vissza.
Az órára pillantottam, ami 7:24-et mutatott. Baszki!
- Végeztél?- jött be.
- Vicces...- mosolyogtam gúnyosan.- Nem tudom mit vegyek fel!- toporogtam a szekrény előtt.
- Majd én!- sietett mellém.- Valami olyan kell, amiben irtó szexi vagy!- gondolkodott hangosan, amit észre is vett.- Hoppá...- nézett rám, majd elnevette magát.
- Idióta.- nevettem.
- Igen? Idióta vagyok? Komolyan?- húzta fel a szemöldökét, majd elkezdett csikizni.
- Justin légyszi, ne! Elfogunk késni!- nevettem.- Justin!
A végén az ágyamon kötöttünk ki, olyan pózban, hogy ha most valaki bejött volna, biztosan az jutott volna az eszébe.
- De tényleg! Elkésünk!- néztem gyönyörű szemeibe.
- Engem nem érdekel, ha elkésünk! Én csak veled akarok lenni!- nézett Ő is a szemeimbe. Istenem, milyen édes. Tudtam, hogy megint az fog következni, hogy elkezdünk csókolózni. És a jóslatom beteljesedett. Ajkaimnak esett és csókolózni kezdtünk. Én voltam felül, így könnyen törölközőm alá nyúlt, és belemarkolt a fenekembe, ami által egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Puha, dús hajába túrtam, ezzel jelezve, hogy folytathatja a dolgát. Fölém kerekedett, majd lekapta magáról a trikóját, és megpillanthattam irtó jó felső testét. Ez a pillanat kb. 3 másodperces volt, mert újra csókolózni kezdtünk. Újra, de most erősebben megmarkolta a fenekemet.  Elvált tőlem, majd áttért a nyakamra.
- Justin! Baszki! 35 van!- pillantottam az órára. Semmi kétség a felől, hogy el fogunk késni. Ő is felugrott, majd felkapta a trikóját. Én is kerítettem magamnak egy göncöt, majd irány a suli.

* Suliban *
7:53-ra beértünk. A folyosók kongtak az ürességtől. Bekopogtunk a terembe, majd bementünk.
- Vehetitek elő a lapot, és írhatjátok le a tegnapi anyagot!- mondta a tanárnő, köszönés, vagy más milyen lebaszás nélkül.
Elmentem Austin mellett, aki (ha lehetne) ölni tudott volna szemeivel. De hogy mi a baja, azt már nem tudom. Leültünk a helyünkre, majd nekiálltunk a dolgozatnak.

* Óra után *
- Bocsi Justin, hogy miattam késtünk!
- Semmi gond, úgy sem volt még matekból egyesem!- nevetett.
- Hülye.- boxoltam vállba.
- Na majd bioszon!- adott egy puszit, és utunk elvált.
A szekrényemhez siettem a biosz könyvemért, majd mikor becsuktam Austin állt ott.
- Hol voltatok?- kérdezte 'pokerface'-szel.
- Nálunk...- válaszoltam röviden és határozottan.
- Mit csináltatok?
- Nem mindegy Austin?- lettem egy kicsit ideges, mivel féltem, ha megtudja mit csináltunk Justin járhat rosszul.- Ha érdekel, azért késtünk, mert elaludtam. Ennyi!- indultam meg.
- Meghúzott már Justin?- rántott vissza.
- Úristen Austin! Mi oka lett volna megtenni?! Nem, nem voltunk még együtt!És ha meghúzott is volna, sem lenne közöd hozzá!- vágtam egy gúnymosolyt, majd elmentem. 
Azt hiszem az utolsó mondta nem kellett volna...


Sziasztok! :) Hu..Először is köszönöm a komikat/pipákat! :)♥ Másodszorra, nem lett valami jó rész, de most nem sok ötletem volt.:s Majd talán a következő! :) Egy kérés/kérdés: Szeretnétek, hogy Justin (idézem) ~ meghúzza ~ Sarah-t? :) Komiba a válasz! :) Puszi.xx