2014. február 8., szombat

Part 13. Over!

Austin állandóan abban mesterkedik,hogy szétválasszon minket Justinnal.Kezd elegem lenni ebből az egészből!Boldog vagyok,miért zavar ez mindenkit?!Amióta Austinnal összekaptam kerül,amit nem is bánok,hisz nincs kedvem,sem türelmem hozzá.Jót akar?Kétlem!Szét akar választani minket?100%-ban igen...A nap hamar elment.Délután Justin átjön.Bevallom,fiú iránt,így még sosem éreztem.Már az első találkozásnál is vonzó volt,igaz akkor teljesen máshogy nézett ki.De nem bánom,hogy megváltoztatta a külsejét.Amit viszont nem értek az az,hogy már fél órája itt kellene lennie,de nincs itt.Remélem nem az üdvöskével van,mert ha igen,az biztos,hogy a csajt megtépem,Justin nyakát pedig kitekerem...Újabb fél óra telt el,Justin sehol.Nem értem miért késik.Elfelejtette?Kezdek aggódni.Telefonom rezegni kezdett,MMS,ismeretlen telefonszámtól érkezett.Megnyitottam,de bár ne tettem volna.Sírva dobtam el a telefont a szoba másik felébe.Hogy tehette ezt velem?És pont vele?Miért?Miért vele?Miért velem?Gyűlölöm!

*Justin szemszöge*

Épp kondizok de már fél óra késésben vagyok így is.Ezért amilyen gyorsan csak tudtam,lezuhanyoztam.A vízcseppek,mint egy kiadós hűsítő,nyári zivatar,úgy folytak le a bőrömön.Azt hittem egy magam vagyok,de tévedtem."Társam"keze elkezdett barangolni testemen.Először azt hittem,hogy Sarah,de amikor megláttam a műkörmöket,tudtam,hogy itt baj van.Lassan a falnak nyomott,majd szembe fordított.Keze az arcomtól,a kockákig meg sem állt,de amikor délebbi helyekre tévedt,frusztrált.Rose vörös ajkai,szinte letámadtak.Nyelve bejutást kért,amit nem adtam meg neki,ezért enyhén beleharapott ajkamba,amitől az szétnyílt.El toltam magamtól.
-E-ezt nem tehetem.Barátnőm van és szeretem!-toltam el magamtól.
-Amiről nem tud,az nem fáj!-ajkait ismét enyémre helyezte.A szívem tiltakozott,de a férfi énem erősebb volt.Engedtem a csábításnak,hagytam,hogy ő irányítson.
-Állj le!-szóltam rá,mikor veszélyes helyen járt.
-Ígérem nem fog fájni,nem harapok!-már közelített felé,mikor felhúztam és a csempének nyomva megcsókoltam.Az érzéseim civakodtak egymással,jogosan.Megígértem neki,hogy nem teszek többé ilyet,de Rose-tól nehéz távol maradni.Ragad,mint egy pióca.Egy utolsó gerinctelen féreg vagyok,aki képes megbántani,megcsalni azt a lányt aki mindent jelent neki.Tapsot Justinnak,megnyerte a balekok címét!
-Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!-szálltam ki a zuhany alól.
-Ugyan Ő miben más,mint Én?!-lépkedett felém.
-Gyönyörű,csodálatos,ismeri a határokat,nem ribanc,és SZERETEM!
-Én is gyönyörű és csodálatos vagyok!Ezt nem vetted észre?-ripakodott rám.
-Hogy mi?-nevettem fel-Ebből egy sem igaz.A legfontosabbat kihagytad,hogy:Ribanc vagy!-köptem oda a szavakat.
-Ezt nagyon nem kellett volna!-majd arcon vágott.Még ő van felháborodva,ennyire fáj az igazság?Nagy nehezen elkészültem,így Sarahhoz igyekeztem.Persze azért útközben vettem virágot,hogy kiengeszteljem.Csöngettem 1x-er,2x-er...már milliószor megnyomtam azt a vacak csengőt,de semmi.Nincs itthon,talán?Nem hinném,hisz miattam tette szabaddá ezt a délutánt.
-Sarah,nyisd ki!Tudom,hogy bent vagy!Sajnálom,hogy késtem!-választ nem kaptam.-Kicsim,kérlek!-ekkor az ajtó kinyitódott.Sarah szemei pirosak voltak:sírt.De egy késésért nem szokás sírni?!
-Tűnj innen!-szűrte ki fogai között a szavakat.
-M-i-i-ért?-dadogtam össze-vissza.
-Takarodj!Takarodj az életemből!Gyűlöllek!-akarta volna becsukni az ajtót,ha lábammal nem akadályozom meg.Így sikerült beljebb mennem.
-Miért gyűlölsz?-nem szólt semmit,csak megmutatta a telefonját.Szám és szemem is kikerekedett.-Sajnálom.
-Sajnálod?Mindig csak sajnálni tudod ezeket a dolgokat!Elegem van már ebből az egészből Justin!Vége!Végeztünk!-szívem millió darabokra tört,amikor kimondta ezeket a szavakat.Ezt már sehogy sem tudom helyre hozni.Az fáj a legjobban,hogy megakadályozhattam volna,de nem tettem,mert helyette hagytam,hogy a vágyak kerítsenek hatalmukba...
-Vége!-ezt az egy szót ismételgettem...szép volt,megcsináltad!

*Sarah szemszöge*

Egyedül,összetörten,becsapva.A legrosszabb érzések.Pedig milyen szép volt minden,milyen szép volt az első együttlétünk.Szeretem,és fáj bevallanom ezt.De nem lehet az egyik pillanatról a másikra elfelejteni valakit,valakit aki számodra az élet.Aki miatt felkelsz és lefekszel.Aki miatt van értelme a mindennapok szenvedéseinek.Aki értelmet ad arra,hogy legyen okod mosolyogni,boldognak lenni.Szereted,még akkor is mikor bánt.Szereted még akkor is,mikor nem kellene.Feltétel nélküli szeretet,mikor a hibái ellenére is szereted őt,és képes lennél akár a végsőkig is harcolni,csak azért,hogy vele lehess.Mindig is lesznek emberek, akik megbántanak, illetve csalódást okoznak. Gyakran mondják, hogy a boldogság titka a rövidtávú memória. Nyilván van egy határ, amit ha valaki átlép, egyszerűen az életedből való kizárással oldod meg.Megváltozok!Nem hagyom,hogy még egyszer becsapjanak,összetörjenek!Sarah Gonzalez megváltozik!Nincs többé jó kislány szerep!

Sziasztok!Meghoztam a legújabb részt.Nem tudom,hogy mikor fogok tudni,új részt hozni,hisz még nem jó a számítógépem,de igyekszem.Köszönöm az előző részhez érkezett komit is!Olvassatok,komizzatok!puszi:Petra.:$

1 megjegyzés:

  1. Szia most találtam meg a blogot é nagyon tetszik :-) :-) :-) siess a következővel :-) :-)

    VálaszTörlés