Part 6. Oh my God Austin!

Egészen hazáig sírtam. Furcsa, mert én soha életemben nem sírtam egy fiú után sem. Talán azért, mert nem szerettem őket, úgy mint Justint. És ami még furcsább, hogy beleszerettem. Még az is fájdalmat okoz, ha csak beszélget egy lánnyal. De ez az eset, most teljesen felkavart érzelmileg. Előtte engem csókolt puha ajkaival, pár perc múlva pedig egy másik lányt. De végül is megértem, hisz az a lány sokkal csinosabb, nőiesebb, magabiztosabb volt, mint én. Mit is képzeltem? Hogy Justin csak úgy belém szeret? Igen, egyszer már mondta, hogy belém szeretett, de szerintem nem gondolta komolyan, hisz azóta már megváltozott. Mindegy is. Valahogy meg kell 'szabadulnom' ettől az érzéstől, ami hatalmába kerített.
Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, majd könnyes szemmel álomba merültem.

* Másnap *
- Jó reggelt kincsem!- jött be apa ébreszteni.
- Neked is!- húztam a takarót a fejemre.
- Vendéged van!- mondta apa. Mégis ki lehet az reggel 9-kor?
- Szia Sarah!- hallottam egy ismerős hangot.
- Justin! Te mit csinálsz itt ilyen korán?- húztam le a takarót a fejemről.
- Én azt hiszem magatokra hagylak titeket!- ment ki apa.
- Csak meg akartalak nézni, hogy jobban vagy-e már!- mosolygott.
- Igen, már jobban, de most hagyj aludni kérlek!- fordultam a másik irányba. De bunkó vagyok! Azért egy kis jó modor szorulhatott volna belém, hogy vendéget nem rázunk le.
- Akkor elmenjek?- hallottam hangján a megjátszott szomorúságot.
- Ne, kérlek!- most ezt meg miért mondtam? Hisz tegnap összetörte a szívemet. Ahj! Utálom, mikor szerelmes vagyok! Olyankor nem tudok uralkodni magamon.- Gyere, ülj le!- fordultam felé.
Engedelmeskedett, majd le is ült.
- Kijózanodtál?- kérdezte.
- Én nem voltam részeg! Szerintem ezt a kérdést nekem kellett volna feltennem.- nevettem.
- Hát egy kis fejfájás van, de minden oké.- nevetett Ő is, majd elhallgatott.- Olyan gyönyörű vagy!- simította kezét az arcomra.
- Egyetlen egy pillanatot sem halasztasz el, ha bókolásról van szó!- mosolyogtam zavaromban.
- Nem...Nálad gyönyörűbb lányt, nem igen láttam.- bókolt tovább.
- Justin, kérlek! A végén még zavarba jövök!- fordítottam fejem a másik irányba.
- De ez az igazság!- fordított maga felé, majd rohamosan közeledni kezdett és a számig meg sem állt. Lefektetett az ágyra, majd fölém kerekedett. Áttért a nyakamra, és azt kezdte el apró csókokkal hinteni. Szívem hevesebben kezdett el verni, de magam sem tudom, hogy miért. Engedtem neki, hogy 'kényeztessen'. Igaz, hogy tegnap megbántott, de nem tudok rá haragudni. Eközben visszatért ajkaimra, és azt kényeztette gyengéd, érzéki csókjaival.
- Just...- nyögtem halkan csókunkba, de  Ő félbeszakított.
- Shh...- majd folytatta profi munkáját. 
- Kérlek Justin!- toltam el óvatosan magamtól, majd fejem a másik irányba fordítottam.
- Sajnálom!- mászott le rólam.
- Nem, nem azért mondtam...csak...- temettem arcomat kezeimbe.
- Tudom miért mondtad...Most...Megyek! Majd holnap a suliban!- erőltetett egy mosolyt, majd eltűnt az ajtó mögött.
Miért baszok el mindent?! Hisz szeretem Őt, és ha minden igaz, akkor Ő is engem, én barom pedig ellököm magamtól. Nem bírtam már könnyeimmel...Szememből másod percek alatt patak lett. Nem tudok uralkodni az érzéseimen, mert szeretem Őt, és bárki bármit tesz, ez nem fog megváltozni.


* Másnap *
Monday...Imádom a hétfőket...A másik sulimban általában minden egyes hétfőn elkéstem a matek óráról, és az ottani matek tanárnak már nem volt újdonság...De ha itt elkések felelhetek...Szóval 7:07-kor kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába, majd egy cetli várt a hűtőn:
~ Munkába kellett mennem! A reggelid az asztalon van. Este későn jövök. Vigyázz magadra! Szeretlek. Apa. ~
Oh, remek...Megkajáltam gyorsan, majd negyed nyolckor felszaladtam az emeletre, és rekord idő alatt (azaz 5 perc) lezuhanyoztam. Épp, hogy kiszálltam a kabinból, megszólalt a csengő. Tök jó! Törölközőt magam köré csavartam, majd lerohantam és ajtót nyitottam.
- Justin!- mosolyogtam rá.
- Sarah! Hu..Rosszkor jöttem?- nézett rajtam végig, és néha alsó ajkába is beleharapott.
- Nem, csak...Későn keltem!
- Már megint? Na gyerünk! Siess!- ütötte meg a seggem, amitől csak pislogni tudtam, majd egy fejrázás és nagy mosoly keretében felrohantam az emeletre.
- Jöhetsz, ha akarsz!- kiáltottam még vissza.
Az órára pillantottam, ami 7:24-et mutatott. Baszki!
- Végeztél?- jött be.
- Vicces...- mosolyogtam gúnyosan.- Nem tudom mit vegyek fel!- toporogtam a szekrény előtt.
- Majd én!- sietett mellém.- Valami olyan kell, amiben irtó szexi vagy!- gondolkodott hangosan, amit észre is vett.- Hoppá...- nézett rám, majd elnevette magát.
- Idióta.- nevettem.
- Igen? Idióta vagyok? Komolyan?- húzta fel a szemöldökét, majd elkezdett csikizni.
- Justin légyszi, ne! Elfogunk késni!- nevettem.- Justin!
A végén az ágyamon kötöttünk ki, olyan pózban, hogy ha most valaki bejött volna, biztosan az jutott volna az eszébe.
- De tényleg! Elkésünk!- néztem gyönyörű szemeibe.
- Engem nem érdekel, ha elkésünk! Én csak veled akarok lenni!- nézett Ő is a szemeimbe. Istenem, milyen édes. Tudtam, hogy megint az fog következni, hogy elkezdünk csókolózni. És a jóslatom beteljesedett. Ajkaimnak esett és csókolózni kezdtünk. Én voltam felül, így könnyen törölközőm alá nyúlt, és belemarkolt a fenekembe, ami által egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Puha, dús hajába túrtam, ezzel jelezve, hogy folytathatja a dolgát. Fölém kerekedett, majd lekapta magáról a trikóját, és megpillanthattam irtó jó felső testét. Ez a pillanat kb. 3 másodperces volt, mert újra csókolózni kezdtünk. Újra, de most erősebben megmarkolta a fenekemet.  Elvált tőlem, majd áttért a nyakamra.
- Justin! Baszki! 35 van!- pillantottam az órára. Semmi kétség a felől, hogy el fogunk késni. Ő is felugrott, majd felkapta a trikóját. Én is kerítettem magamnak egy göncöt, majd irány a suli.

* Suliban *
7:53-ra beértünk. A folyosók kongtak az ürességtől. Bekopogtunk a terembe, majd bementünk.
- Vehetitek elő a lapot, és írhatjátok le a tegnapi anyagot!- mondta a tanárnő, köszönés, vagy más milyen lebaszás nélkül.
Elmentem Austin mellett, aki (ha lehetne) ölni tudott volna szemeivel. De hogy mi a baja, azt már nem tudom. Leültünk a helyünkre, majd nekiálltunk a dolgozatnak.

* Óra után *
- Bocsi Justin, hogy miattam késtünk!
- Semmi gond, úgy sem volt még matekból egyesem!- nevetett.
- Hülye.- boxoltam vállba.
- Na majd bioszon!- adott egy puszit, és utunk elvált.
A szekrényemhez siettem a biosz könyvemért, majd mikor becsuktam Austin állt ott.
- Hol voltatok?- kérdezte 'pokerface'-szel.
- Nálunk...- válaszoltam röviden és határozottan.
- Mit csináltatok?
- Nem mindegy Austin?- lettem egy kicsit ideges, mivel féltem, ha megtudja mit csináltunk Justin járhat rosszul.- Ha érdekel, azért késtünk, mert elaludtam. Ennyi!- indultam meg.
- Meghúzott már Justin?- rántott vissza.
- Úristen Austin! Mi oka lett volna megtenni?! Nem, nem voltunk még együtt!És ha meghúzott is volna, sem lenne közöd hozzá!- vágtam egy gúnymosolyt, majd elmentem. 
Azt hiszem az utolsó mondta nem kellett volna...


Sziasztok! :) Hu..Először is köszönöm a komikat/pipákat! :)♥ Másodszorra, nem lett valami jó rész, de most nem sok ötletem volt.:s Majd talán a következő! :) Egy kérés/kérdés: Szeretnétek, hogy Justin (idézem) ~ meghúzza ~ Sarah-t? :) Komiba a válasz! :) Puszi.xx

Part 5. The Party

- Ne..Ne Justin! Nem lehet!- próbáltam ellenkezni, de egy ilyen Adonisszal nehéz szembeszállni.
- Shh..- folytatta dolgát, amit megjegyzek: nagyon jól csinál.
- Justin...Nekem...- vettem egy mély levegőt, mielőtt kiböktem a titkom, amit nem szokásom-...Ez lenne az első.- hajtottam le fejem.
- Ez komoly?- emelte meg államnál fogva.
- Igen..És...Még nem vagyok rá kész!- teljesen zavarban voltam.- Most biztos lenézel..- álltam fel és fordítottam neki hátat.
- Nem, dehogy! Miért néznélek le?- fordított maga felé, majd egy gyönyörű, mogyoróbarna szempárral és egy szexi mosollyal találtam magam szemben.- Szerintem..Ez aranyos..- mosolygott még mindig eszméletlen cukin.
- Ezt most azért mondod, hogy ne érezzem szarul magam..
- Nem. Ezt komolyan gondoltam. Szerintem édes, ha egy lány...szóval érted.- és ugyanaz a mosoly. Istenem! Hagyd már abba a mosolygást! Meg fogsz ölni vele!
- Sajnálom, hogy nem tudtalak kielégíteni..- bújtam hozzá, de a végét elnevettem.
- Nem haragszom.- nevetett Ő is a viccemen.- Nekem ez is elég volt.- nézett rám, majd egy csókkal emlékeztetett a pár perccel ezelőtt történtekre.
- Sarah! Itt a csokis fánk!- kiabált lentről apa. Nem azért, hogy köcsög legyek, de azért több ideig tarthatott volna ez a fánkbeszerzés.
- Mindjárt jövök!- mondtam Bieber-nek.
- Én nem mehetek le?
- Háááááát...
- Meg sem kérdeztem!- nevetett.

- Apa, nagyon köszi a fánkot!- adtam neki puszit, majd indultam vissza az emeletre.
- Hééé!- szólt utánam.
- Igen?
- Én nem is kapok?!- biggyesztette le száját.
- Jó...De csak egyet!- komolyodtam el, de a végét elnevettem.
Visszamentem a szobába, ahol Justin várt.
- Ez te vagy?- mutatott az egyik kis kori képemre, amin apával vagyok.
- Aha..Miért?
- Tisztára úgy nézel ki, mint a húgom.
- Neked van húgod?- néztem kikerekedett szemekkel.
- Ja..Nem mondtam volna?- vakarta meg a tarkóját.- Hát akkor most mondom: igen, van egy húgom, meg egy öcsém is. Itt egy kép rólunk:- kapta elő a telefonját, majd megkereste a képet:

- Óóó, Te jó ég! De édesek!- kaptam ki a telefont a kezéből.
- És én nem vagyok az?- nézett szomorú arccal.
- De, az vagy!- mosolyogtam rá.- Bemutatsz nekik?
- Egy feltétellel!
- És mi lenne az?- lettem kíváncsi.
- Ha én vehetem el a szüzességed!
- Öm...Hááát...Majd meglátjuk még!- nevettem.
- Ahogy azt is, hogy megismered őket!- nevetett.



* Másnap *
Reggel nem keltem fel korán. Minek? HÉTVÉGE! Szóval nagyjából fél 12 lehetett, amikor az ebéd illatai kicsalogattak az ágyból. Apa spagettit készít.
Lebattyogtam a lépcsőn, majd üdvözöltem apát.
- Jó reggelt!- adtam egy puszit az arcára.
- Lassan már jó délutánt!- nevetett.- Erről jut eszembe: Már fél 12?! Elfogok késni!
- Még is honnan?! Szombat van.
- Sajnos be kell mennem ma is...Nagy gondok vannak a cégnél.- húzta fel a cipőjét.
- Ouh..Értem.
- Az ebéd kész van. És..Ha megteszed elmész nekem a boltba? Felírtam egy papírra, hogy mi kell!- kapkodott.
- Jó, oké..- forgattam meg szemeimet.
- Vigyázz magadra! Szia kincsem!- nyomott egy puszit a fejemre, aztán már ott sem volt.
Enyém a ház! Ez remek! Belenéztem a tükörbe, majd olyan gondolatok támadták meg az agyam, hogy nem ártana összeszedni magamat. Eléggé...Hogy is mondjam...Gáz fejem van. Elindultam az emeletre. Pontosan 6 lépcsőfok volt vissza amikor megszólalt a csengő.
- Neked is most kell jönnöd Justin!- mormogtam.
Mikor végre leértem, ajtót nyitottam, de egy olyan személy állt ott, akire nem számítottam.
- Te mit keresel itt?
- Téged!- vigyorgott.
- És még is mit akarsz?
- Csak szeretném közölni veled, hogy lesz ma egy buli nálam! Itt a címem és a telefonszámom.
- V-v-várj! Neked ki mondta meg, hogy hol lakom?
- Justin volt!
Egyszer még megölöm! Mindig csak hülyeséget csinál!
- És kimondta, hogy elmegyek a bulidba?!
- Ch..Ezt nem kell mondani! Ott lesz szinte az egész suli!
Akkor mekkora háza van ennek az Austinnak?! Ha tudnák nagy számokat összeadni, akkor már meglenne, de mivel sík hülye vagyok matekból, így marad az, hogy: rohadt nagy háza van!
- Te is ott leszel, ugye?!
- Hát...az még nem olyan biztos!
- Pont te hiányoznál?! Neeeem! Te leszel az egyik legfontosabb ember!
- Aztán miért?- támaszkodtam az ajtószárfának. Éreztem, hogy hosszú beszélgetésbe keveredtem.
- Mert te leszel a legjobb csaj ott!- lépett közelebb.- Akkor este 8-kor!- adott...illetve próbált megcsókolni, de mivel a reflexem jó, így csak kacsintani tudott.
Hogyne, persze! Majd pont én fogok elmenni Austin Mahone szánalmas pizsi partyjára. Jó, hagyjuk már! Meg én, mint a legfontosabb ember...Chh..A saját szülinapomon nem vagyok fontos ember, nem hogy más bulijába. De azért...Miért is ne?! Hisz nem lehet rossz buli, ha ott lesz az egész suli.
Felszaladtam az emeletre, hogy rendbe tegyem magam. Feldobtam egy kis sminket, felkaptam egy melegebb öltözéket, hiszen közeleg a tél és egyre hűvösebb van. Leszaladtam a nagy tükörhöz, bepózoltam, majd zsebre tettem a pénztárcát és a cetlit, majd irány a bolt!

A sorok közt tologattam a kocsit, amikor belementem valakibe...Pontosabban Austin volt az. De jó, hogy a sors mindig összehoz bennünket!
- Ááá! Szia Sarah! Így már is szexibb vagy!- nézett végig rajtam.
- Nem kell bókolni!- mosolyogtam gúnyosan.
- Na? Eldöntötted, hogy jössz?
- Még nem!
- Pedig a buli veled tökéletes!- kacsintott, majd továbbtolta a kocsit.
Aztán mikor észrevettem, hogy vagy 5-6 emberke, köztük Biebs is utána ment tele kocsival, úgy már nem esett nehezemre elhinni, hogy ott lesz az egész suli.
- Juuustttiiiiiinn!- öleltem meg.
- Szia Szépségem!- adott egy puszit.
- Hát te hova mész ennyi kajával?- méregettem végig a rakományt.
- Austin megkért, hogy segítsek neki beszerezni ezt-azt. És te?- mosolygott.
- Én..csak úgy vásárolgatok!- mosolyogtam vissza rá.- Erről jut eszembe: Ott leszel Austin buliján?
- Persze! Ugye te is jössz?
- Még nem tudom..Igazából semmi kedvem azt nézni, hogy a fél suli a sárgaföldig issza magát.
- Kérlek gyere! Ott leszek én is!
- Jó, meglátom!
- Akkor ezt...igennek vegyem!
Bólogatással jeleztem neki.
- Ez az! Akkor majd ott találkozunk!
- Rendben! Várjunk csak!- szóltam utána, amint eszembe jutott a reggeli incidens.- Miért mondtad meg Austinnak, hogy hol lakom?- sétáltam felé.
- Hát..ő..izéé..
- Gondoltam, hogy nem lesz értelmes magyarázatod.- ráztam meg nevetve a fejem.- Akkor majd ott!- öleltem meg még egyszer, majd elköszöntünk egymástól.

Mire hazaértem, volt 3 óra. Gyorsan kipakoltam, megkajáltam, majd elkezdtem készülődni. Ha én valahova elmegyek, kell vagy fél nap, mire elkészülök. Lezuhanyoztam, majd törölközőben vagy negyed óráig bámultam be a ruhákkal teli szekrénybe. Közben azon filóztam, hogy szoknyát vagy nadrágot vegyek. Végül a szoknya mellett döntöttem méghozzá, egy olyan szoknya mellett amihez sok emlékem fűződik. Felül kövek díszítik, alul pedig szimplán pink. Perfect!  Felvettem egy hozzáillő magassarkút. Feldobtam egy nem túl feltűnő sminket, begöndörítettem a hajamat, majd az órára pillantottam, ami 19:23-at mutatott.

 Közben eszembe jutott, hogy apának nem is szóltam, ezért gyorsan felhívtam. A 3. csöngésre felvette.
- Szia apa!
- Szia kincsem!
- Lehetne egy kérdésem?
- Persze! Hallgatlak!
- Elmehetek, az egyik osztálytársam bulijába?- vetettem be a jó kislányos hangomat.
- Hát...- sóhajtott nagyot.
- Kérleeek!
- Jó, legyen! De éjfélre érj haza!
- Ez az! Ez az! Ez az! Köszi apa imádlak! Itthon leszek! Puszillak!- mondtam, azzal letettem.
Még belenéztem a tükörbe és elvégeztem az utolsó simításokat. Fogtam a cetlit, amit Austin adott, majd elindultam.
"Röpke" 25 perc alatt odaértem. Azt hiszem, hogy többet ide sem fogok gyalog jönni...Meg más járművel sem.
Mikor megláttam Mahone házát szemem kikerekedett, szám tátva maradt. Ez a ház...Nem is ház! Ez egy palota! Sőt ez egy birtok! Azta!

Én úgy döntöttem magamban, hogy Austint kilakoltatom és ideköltözök!
A buli már nagyban folyt pedig még csak...MI?! Már 8:17 van? Akkor ezért tűnt az út ilyen hosszúnak...Hát..oké...
Bementem, majd két nagydarab néger (?) állt a bejárati ajtónál.
- Mi a neve?!- kérdezte mély hangon az egyik.
- Sarah Gonzalez.
- A VIP listán szerepel! Mehet!- mondta a másik, rövid keresgetés után.
VIP lista? Azt hiszem legközelebb komolyabban veszem Austin szavait.
- Szia édes!- jött oda az imént említett személy.
- Szia!- köszöntem neki "normálisan". Ilyen sem volt még.
- Gyönyörű vagy...Mint mindig!- bókolt.- Gyere beljebb!- fogta meg a derekam, és keze egyre lejjebb csúszott. Pontosabban a fenekemig.
- Austin?! A kezed!
Vette a lapot, így feljebb csúsztatta.
- Justin hol van?!- érdeklődtem a barátom után.
- Bent van!- mondta Austin, én pedig azzal a lendülettel elindultam befelé.
Vagy 100 ember csapatta a partyt odabent. Volt aki még józan volt, és olyan is akadt, aki azt sem tudta hol van. Megpillantottam Justint, aki a pultnál ült.
- Szia Biebs!
- Szépségem!- és megint az az eszméletlen szexi mosoly.- Kérsz valamit?
- Igen!- ültem fel a bár székre.
- 2 whisky-t.- rendelt Justin.- Eszméletlen szexi vagy!- nézett végig rajtam.
- Köszönöm!- mondtam, és a fejem szerintem egy vörös rózsával párbajozhatott volna. De ez szerencsére a sötétben nem látszódott.
Közben megkaptuk a piát. Gyorsan jött, gyorsan ment...Justinban úgy láttam volt már egy pár feles, de még így is édes...részegen.
- Kérsz még piát?- kiabálta túl a zenét.
- Persze!- egyeztem bele.
- Valami ütőset, tesó!- szólt a pultos srácnak.
- Meglesz, haver!- felelte.
Pár perc múlva meg is kaptuk.
- Ez meg mi?!- kiabáltam én is.
- Nem mindegy?! Csak húzd le!- mondta Justin, azzal gondolkodás nélkül lehúzta. Követtem példáját, de bár ne tettem volna. Ez valami...Irtó szar volt. Blee..
Justin már nagyon nem tudta hol van.
- Cica, jössz táncolni?
- Aha!- egyeztem bele...És cica?!
A tánc parketten utat törtünk, majd táncolni kezdtünk...Pontosabban akartam, mert Justin nem azt tette, hanem eléggé hozzám simult, majd szoknyám alá nyúlt és a fenekembe markolt. Még közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Justin nagyon be volt indulva. Folyamatosan a seggemet markolászta.
Amikor "kitáncoltuk" (amit nem tettünk) magunkat, visszaültünk a bár pulthoz.
- Hol van itt a mosdó?!- kérdeztem Justint, aki  azt sem tudta mi van.
- Valahol arra.- mutogatott "arra".
Na jó..És hol van az az "arra"?! Inkább megkeresem Austint.
Meg is találtam. Éppen egy csajjal cserélt nyálat.
- Aus...Bocsi..- próbáltam szólni neki.- Austin! Ne haragudj!- ekkor rám figyelt, majd felállt a csaj mellől. Ha szemmel lehetne ölni, akkor ez a csaj, már megölt volna.
- Ne haragudj, hogy megzavartalak!
- Rád hogy tudnék haragudni, édes? Mi a baj?!
- Csak a mosdót keresem!
- Mindjárt jövök Clare!- intett a csajnak, majd elvezetett a mosdóig.- Itt van cica! És ha bármi kell, csak nyugodtan szólj!- jött közelebb, majd egy puszit lehelt nyakamra.
Egy bólintással jeleztem, hogy értettem.

Miután megigazítottam a hajam és a sminkem, úgy döntöttem vissza megyek Justinhoz.
Alig tudtam áttörni a tömegen. Itt egy részeg, ott egy részeg, emitt meg egy hányás...De legalább nem nekem kell takarítanom, mint a 16. szülinapomon. Rémes volt!
Mindenkit löktem arra, amerre láttam. Már kezdtem örülni, hogy megérkeztem a célomhoz, amikor észre vettem, hogy Justin nincs is ott a pultnál. De tök jó...Körbe tekingettem, majd megpillantottam Őt, és egy csajt, aki az ölében ült, és szintén nyálat cseréltek. Földbegyökerezett lábbal, vagy 2 percen keresztül figyeltem az eseményeket. A szívem darabokra tört. Hogy miért?! Mert...Beleszerettem Justinba és most más lányt csókolgat. Nem akartam magam elsírni mindenki előtt, így eljöttem onnan.
- Hé Sarah! Hová mész?- kérdezte Austin.
- Haza..
- De még nincs vége a bulinak!
- Tudom, de nem érzem jól magam. Szerintem megártott a pia.- kerestem a kifogásokat.
- Hazavigyelek?- ajánlotta fel.
- Ne, nem kell! Maradj csak, hisz te vagy a házigazda!- erőltettem egy mosolyt.
- De engem az érdekel, hogy épségben hazaérj.
- Sarah! Téged kerestelek!- jött ki Justin. Már csak Ő hiányzott.
- Éppen indulni akartam...- mondtam. De ha nem teszem meg 1 percen belül, elsírom magam előttük és akkor magyarázkodhatok.
- Hazaviszlek!- mondta Justin is. Nagyszerű! Még valaki nem akar hazavinni esetleg?!
- Nem, maradj te is! Hazatalálok!
- Nem dehogy, szállj be a kocsiba!
- Justin! Hazatalálok!- mondtam kicsit ingerülten.- Sziasztok!- azzal leléptem.

Először is sziasztok! :) Megszeretném köszönni, a pipákat/komikat az előző részhez!:)♥ Szintén megszeretném köszönni a +1000-es oldal megjelenítést és a 9 feliratkozót! :)♥ Remélem tetszett ez a rész, bár az igaz, hogy unalmasabb, mint az előző, de jóval hosszabb, mint akármelyik rész.:) Azért ma írtam meg, mert a héten, már nagyon nem lesz időm blogolni.:s még a másikba hozok részt szombaton és ennyi.:) Köszönök minden még egyszer!♥ Jövőhét hétvégén ÚJ RÉSZ! :) Puszi.xx

Part 4. I Want YOU!

...Kicsit..Illetve nagyon váratlanul ért ez az esemény. Nyelve táncot járt enyémmel. Vagy két percig csókolózhattunk, amikor mind a ketten észbe kaptunk hogy: ~ Hé! Mi haverok vagyunk! ~
Elváltunk egymástól, majd én is, és Ő is zavarba volt(unk).
- Öm..Akkor majd holnap!- mosolygott, majd elment.
- Majd holnap!- mondtam alig hallhatóan, és lábam még mindig a földbe volt gyökerezve. Csak néztem ahogy távolodik, majd eltűnik a saroknál.
Bementem a házba, majd levágódtam a kanapéra. Hatalmába kerített csókja. Nem sok sráccal smároltam, de Justin csókja, valami eszméletlen gyengéd és érzéki. Büszkén kijelenthetem, hogy életem eddigi legjobb pillanata volt!


* Másnap *
Reggel 7 előtt pár perccel ébredtem. Gyorsan elvégeztem a teendőim, majd lementem reggelizni. Épp, hogy végeztem, már meg is szólalt a csengő.
- Indulok! Szia apa! Szeretlek!- adtam apunak egy puszit.
- Szia kincsem. Én is téged! Vigyázz magadra!- azzal utolsó mondatát megvárva ajtót nyitottam, majd meglátva legjobb barátom széles mosolyra húztam szám, aminek több oka is van: újra láthatom, és eszembe jutott a tegnapi..khm..csókunk.
- Sziiiaaaaa!- ugrottam nyakába.
- Szia Szépség!- adott egy puszit a nyakamra. Imádom, mikor szépségnek szólít.- Indulhatunk?
- Még jó hogy!- csuktam be az ajtót, majd elindultunk.
Első utunk a boltba vezetett. Vettünk magunknak kaját, majd irány a suli! 
Mikor odaértünk a fél osztály már javában szétszedte az osztálytermet nagy hangjukkal. Csipázom ezt az osztályt...Kivétel persze van...Nem is egy: Kezdeném 'Mr.Énvagyokasztárazegészsuliban'-nal, majd folytatnám 'Mrs.Énvagyokasulilegszebbje'-vel...És inkább hagyjuk...
Biebs-szel elfoglaltuk méltó helyünket, majd nekiálltunk a matekházinak. Drake, az osztály stréberétől, -aki mellesleg irtó jó fej- elkértük a füzetet, majd lemásoltuk gyorsan.
- Juuustttiiiiiinnn!- szólt egy ismerős hang.
- Austiiin!- pacsizott le vele Justin. 
- Ma is..?!- mutatta az egyezményes jelet. Itt a füvezésre gondolt.
- Hát..Ma lehet kihagyom tesó!- pillantott rám Justin.
- Ne csináld haver! Van új anyag is!
- Majd máskor!
- Oké-oké!- pacsiztak le még egyszer, majd Austin elment. 
- Megígérted...- tettem le a ceruzám, és ránéztem. 
- És be is tartom...Azért mondtam neki, hogy elmenjen. Ne aggódj!- dobott egy biztató mosolyt felém.
- Jó, oké..

A nap viszonylag hamar elment. Justinnal haza indultam volna, de Ő már vagy 10 perce eltűnt azzal a jelmondattal, hogy: ~ Mindjárt jövök! ~
- Hol a fenébe van ez a gyerek?!- kérdeztem kicsit hangosabban magamtól, majd elindultam a füvesek kedvenc helyére. Bár ne tettem volna. Justin is ott volt...Megígérte..Nem egyszer és tessék! Megint ott szívja! 
Egy pár könnycsepp kicsordult szememből, -magam sem tudom miért- majd fogtam magam, és elindultam haza. 

Mikor hazaértem, arra számítottam, hogy végre kisírhatom magam, de nem. Apa jelen volt.
- Hát te? Nem dolgozol?- ültem le mellé a kanapéra.
- Oh..Reggel elfelejtettem mondani, hogy szabad napos vagyok!
- Ja, az klassz!- csaltam egy erőltetett mosolyt az arcomra.
- Mi a baj kislányom?- kapcsolta ki a TV-t.
- Semmi nincs..
- Engem nem tudsz átverni! Mi nyomja a szíved?
- Csak annyi, hogy Justin hazudott..Megígérte, hogy többet nem fog drogozni, és ma is azt tette. Pedig megígérte, és nem tartotta be!- dőltem apa vállára.
- Jaj kincsem!- adott egy puszit a fejemre.- Az embereknek nem érdemes hinni!
A mondat, amit vagy 100x hallottam apa szájából. Tényleg igaza van...Nem érdemes embereknek hinni. AZ egyetlen ember, akiben bízok: az apa. Ő az akiben soha sem csalódtam még, és remélem nem is fogok!
- Hozok neked csokis fánkot, az mindig segít!- adott egy puszit apa, majd felállt, zsebre tette tárcáját, kocsikulcsát és telefonját, majd egy újabb mosoly kíséretében elment.
Kétség sem fér bele, hogy Ő a világ legjobb apukája! 
Éppen a konyhába mentem...volna, ha a csengő nem zavar meg. Ajtót nyitottam, de bár ne tettem volna.
- Miért nem vártál meg?- kérdezte Justin kissé feldúltan.
- Szerintem nagyon jól tudod! És ne játszd azt, hogy: 'Én semmit sem tudok!', mert igen is, nagyon jól tudod!- fordítottam neki hátat, ha már nem tudom elküldeni.
- A drogról beszélsz?- kérdezte. 
- Nagyszerű! Leesett. Remek! Mikor megismertelek, azt hittem bízhatok benned, de kurva nagyot tévedtem! Abba beletörődtem nagy nehezen, hogy beálltál Austin semmit nem érő bandájába...De azt ne várd el, hogy majd azt is megbocsájtom, hogy füvezel és hazudozol! 
- Én semmit nem várok el, de az utóbbi időben, csak parancsolgatni tudsz!
- Nem parancsolgatok, csak próbállak jó útra téríteni, de ahogy elnézem, tök felesleges rágódnom rajta, mert te nem értesz! És ha most megbocsájtasz: Van fontosabb dolgom is..mint TE!
- Nem fogok elmenni, még meg nem beszéltük ezt a dolgot!
- Mit beszéljünk ezen Justin?! Ezen nincs mit megbeszélni! Te füvezel..Én nem fogok...Jó..Oké..Tedd tönkre az életed, ha ennyire akarod, de én nem fogom! És megköszönném, ha békén hagynál, és elmennél!- indultam meg felé.
- Úgy sem fogod kibírni nélkülem!- húzott közel magához. Szánkat centik választották el.
- Attól, hogy jobb stílusod lett, és még helyesebb lettél...Hidd el! Nem halok bele!
Semmit nem válaszolt, csak megcsókolt..megint. Lábával becsukta az ajtót, majd nekinyomott. Hiába..Nem tudok ellenállni csókjának, így utat engedtem neki. Puha hajába túrtam, ezzel jelezve, hogy folytassa és ne hagyja abba. Ő folytatta. Fenekembe markolt, ez által egy kisebb sóhaj hagyta el számat. Ő egy Isten: irtó helyes, szexi, izmos, ráadásul istenien csókol. 
- Megmondtam, hogy nem bírod ki nélkülem!- vált el tőle egy pillanatra, majd folytatta dolgát.Utálom kimondani: De teljes mértékben igaza van! Nem bírok ki nélküle egy percet sem, akármekkora hülyeséget csinál. Kívánom a csókjait, érezni akarom az illatát. Ez az érzés...Inkább a szerelemre hasonlít, de én legutoljára 15 évesen voltam szerelmes, ami már nem most volt..
Magamban Istenhez imádkoztam, hogy apa most ne jöjjön meg. Elég nagyot nézne, ha most meglátna Justinnal a nagy csókcsata közepette. 
Bieber megtette első nagy lépését: felemelt, majd szobám felé tartott. Nem törődtem vele..Hagytam, hogy tegye dolgát. Csókja uralta egész testem, és hogy nagyon őszinte legyek: nem akartam elválni tőle.
Mint a filmekben, berúgta szobám ajtaját, majd megismételte a lent történt dolgot: lábával ismét becsukta az ajtót, de most kulcsra is zárta. Az ágyra fektetett, majd fölém kerekedett. Áttért nyakamra, amit apró, érzéki, testet remegtető csókokkal hintett. Ha most elküldenénk egy csókversenyre, tuti ő lenne a nyertes.
- Akarlak!- súgta a fülembe.
Ó, te magasságos ég!...

Na csajok! :) Ez lett volna a 4. rész! :) Sajnálom, hogy tegnap nem írtam, de nem voltam itthon.:s De most bepótoltam.:) Köszönöm az előzőhöz a komit és a pipákat! :) Remélem ez a rész is tetszett! :) Péntek-szombat körül ÚJ! :) Puszi..x ♥
U.i.: Hallgassátok meg az eszméletlen, hiperszuper, egyszerűen fantasztikus Recovery-t c: Justin Bieber - Recovery (Audio)  #perfect #ilovethissong :3♥

Part 3. Kiss...

Miután Austin elment Justinra néztem dühös tekintettel.
- Te normális vagy? Te..Te tudod egyáltalán, hogy kinek mit mondtál?!
- Nyugi! Mindenki megérdemel egy második esélyt! Ne parázz már!- adott egy puszit...illetve egy majdnem csókot a szám sarkára.
Neki tényleg elmentek otthonról. Azt hiszi, hogy egy puszival minden el van intézve. Jó bevallom, hogy nagyon jól esett ez a kis puszi, de akkor is.

A nap végére nehezen, de lenyugodtam. Még mindig a sokk hatása alatt állok. Justin és Austin?! Na mindegy...Eddig úgy van, hogy Biebs-szel megyek haza, de látom ez a terv is füstbe ment...Apropó! Füst! Austin és a bandája suli után, mindig az iskola háta mögött szívják a füvet..Jaj ne! Justin a banda része!
Eszeveszett sebességgel rohantam a hátsó ajtóhoz. Mikor odaértem lefékeztem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd körül tekingettem. És...Ő is ott volt! Ott szívta azt a szar...Ezt ne..Ezt nem hiszem el! Miért, Istenem, miért?!
Visszavándoroltam a suli bejárati kapujához, és ott vártam Justint. Ezt én nem értem: Justin a banda része, majd füvezni kezd..Ő...Ő nem Justin!
- Szia szépség!- zavarta meg az említett személy a gondolatmenetemet.
- Szia!- mondtam unottan, majd felálltam és elindultam.
- Mi a baja a világ leggyönyörűbb lányának?- bókolt. Hm...Bókolt...
- Semmi..
- Kérlek mond el!
- Te...Te vagy a bajom!
- De..Most megint mit csináltam?- értetlenkedett széttárt karokkal.
- Beállsz Austin bandájába, majd nem szólsz, hogy ne várjalak, mert elmentél velük füvezni, most meg itt bókolgatsz, mintha mi sem történt volna!- fakadt ki belőlem.
- V-v-várj! Honnan tudod...a füves dolgot?
- Ne nézz hülyének! Láttalak, hogy ott szívod.- nyugodtam le, mintha általános dolog lenne.- Szerinted mit fog szólni apukád? Biztos nagyon büszke lesz rád, ha majd ki kell rúgnia a suliból. Nagyon örülni fog..Te..Te egyszerűen nem az a Justin vagy, akit megismertem.
- De...
- Ne..Tartsunk szünetet jó? Egy darabig kerüljük el egymást jó messzire..- mondtam, majd ott hagytam.
Basszus..Hiába akarom elkerülni, nem fog menni, hisz ott ül mellettem. Na jó..Majd más nem Spens-szel helyet cserélek..Még nem tudom..


* Másnap *
Tök sok kedvem van suliba menni...Ja nem..
7:20 és még mindig pizsamába flangálok. A matek óra 7:45-kor kezdődik. A suli 10 percre van innen.. Ha kések felelek..Szóval sietni kellene. Éppen indultam az emeletre, mikor megszólalt a csengő. Visszamentem ajtót nyitni, majd egy nem várt személy állt ott.
- Te még mindig pizsibe? Mindjárt matek óra! Miss.Robinson nem örül a késő embereknek!- mondta ez az Adonisz.
- Ne viccelj! Semmi kedvem iskolába menni! És különben is? Mit csinálsz itt?
- Érted jöttem..Gondoltam mehetnénk együtt.- harapott bele alsó ajkába. Ő most elakar csábítani így csütörtök reggel, vagy szimplán ez is az új Bieber-höz tartozik?
- Rám ne várj..Elkésel és te is felelhetsz!
- Legalább nem egyedül!- sétált be, majd leült a kanapéra.- 8 perced van.- dőlt hátra mintha otthon lenne.- Ja bocsi, csak 7!- mosolygott vissza rám.
Fejem megráztam egy mosoly kíséretében, majd felszaladtam az emeletre.

- Kész vagyok!- jöttem lefelé.
- Késtél! Ráadásul 3 percet! 30 fekvőtámasz!
- Mi vagy te? A személyi edzőm..vagy az osztálytársam?- nevettem.
- Egyik sem!- állt fel.- A legjobb barátod!- simította kezét az arcomra. Száját megnyalta, hogy bejelentése tényleg tökéletes és szexis legyen.
- Na menjünk, mert nincs kedvem egyest kapni matekból!- nevettem, majd elindultunk.

Tiszta jók vagyunk! Pont csengetésre beértünk, és ráadásul a tanárnő előtt! Megérte futni! Gyorsan a helyünkre vágódtunk, majd következhet a diákok kedvenc órája: a matek.
Mire vége lett ennek az unalmas órának rájöttem, hogy tök felesleges volt sietni. Röpit írtunk, szóval nem mindegy, hogy felelek és egyest kapok, vagy írok és jövőórán kapok egyest?!
Második óránk, a személy szerint legkedveltebb óra a spanyol. Ezen az órán szinte mindig alszok. Kivéve ha páros munka van, mint most is.
- Rendben gyerekek! Párokban dolgozunk! Mindenki bemutatkozik a másiknak: mi a neve, hol lakik, hány éves..stb. Kezdjétek!- azzal fogta magát Mrs.Braun, bevágódott a gurulós székbe és olvasni kezdte a magazint. De jó tanár már.
- Én biztos nem mutatkozok be..Ismersz..Szóval asszem alszok!- mondtam, majd letettem a padra a fejem.
- Kérdezhetek valamit?- akadályozott meg Justin az alvásban.
- Csak gyorsan!
- Haragszol rám...a tegnapiért?
- Hát hidd el, nem repdesek az örömtől, hogy láttam mit csinálsz..De talán megtudok bocsájtani.- mosolyogtam.
- Köszönöm!- ölelt meg.
- De ha nem bánod...akkor aludnék!
- És ha te sem bánod, akkor veled alszom!- villantotta 1000 wattos fogsorát.
- Csak ne horkolj!- nevettem. Azzal mindketten leraktuk a fejünket a padra és aludni kezdtünk.

* Óra után *
Szerencséje Carol-nak, hogy felébresztett, különben jó kis intőt kaptunk volna, ha lebukunk, hogy alszunk.
A nap szerencsére hamar elment a maradék 2 rajz, az egy infó, az egy ofő, és az egy fizika órával. 
- Mész füvezni, vagy megvárjalak?- tettem fel Justinnak a nem mindennapi kérdést.
- Ne kezd megint!- biggyesztette le ajkát.- Megyek, most nem fogok szívni!- mosolygott.
- Akkor menjünk!- azzal elindultunk.
Út közben egész jól elvoltunk. Ahhoz képest, hogy lökdösődés közben majdnem elütött az autó, egy jó nap zárult le. Justinnal végül is kibékültem, és megígérte, hogy nem fog többet szívni, aminek kimondottan örülök.
- Na majd holnap! Érted jövök, de ne pizsibe legyél!- mosolygott. Ő tényleg elakar csábítani ezzel az eszméletlen szexi mosolyával?!
- Még meglátom...Ahogy azt is, hogy beengedlek-e!- viccelődtem vele.
- Ezt megjegyeztem Sarah Gonzalez! Ezért még kapsz!- nevetett.
- Na menj, te hülye!- löktem rajta egyet.- Majd akkor gyere holnap!
- Jól van szépség!- ölelt meg.- Tudod, hogy szeretlek?
- Hát..Pár alkalommal elmondtad!
- Akkor elmondom most is! Nagyon szeretlek!- mondta, majd egy nem várt esemény következett be: megcsókolt...

Sziasztok! :) Másfél hónap kihagyás után, több ember kérésére, újra elindítottam a blogot! :) Remélem tetszett ez a rész, és most fogtok komizni/pipálni! :)  Előfordulhat, hogy szerdán új rész várható, de nem ígérek semmit! :) Puszi.xx

Part 2. What the Fuck?!

- Megőrültél?!- förmedt rám Justin.
- Szívesen.- dőltem hátra.
- Nem tudod, hogy kivel húztál újat!
- Justin! Én nem fogok megriadni egy semmit nem érő gyerektől. Csak a szája nagy. És nem kell féltened. Tudom mit csinálok.
- Igen. Én is tudom. Magadra haragítottad Austin-t.
- Justin, ne aggódj már!- mondtam kicsit ingerülten.

Az első 'óra' hátra lévő része viszonylag jól telt. Justinnal sokat hülyültünk. Végre megtaláltam azt az embert, akivel elég sok mindenben hasonlítunk. Mikor elmentünk a szekrényünkhöz, a könyvekért, szinte egyszerre nyitottuk ki az ajtót, és szinte egyszerre fröccsent ránk a festék patron. Ez a rohadt szemét! Szememmel gyorsan megkerestem sikeresen. Ott nevetett rajtunk, ahogyan az egész suli. Odamentem hozzá, majd elkaptam a felsőjét.
- Te szemét! Ezt kurvára nem kellett volna!- szűrtem ki a fogaim közül.
- Én mondtam, hogy baj lesz!- mosolygott gúnyosan.
- Vállald a következményeit!- mondtam vészjóslóan, majd ott hagytam őt és a hülye haverjait.
Justinnal mehettünk az elveszett ruhák osztályára ruhát kotorászni magunknak.
- Nem hiszem el, hogy ez a szemét képes volt erre!- morogtam.
- Én mondtam, hogy magadra haragítottad!
- Van egy tervem!- néztem magam elé szúrós tekintettel.
- Na avass be!- lépett mellém Justin.
- Meg kellene szívatni Austin-t és a haverjait. Benne vagy?
- Hát...Elég kockázatos...
- Akkor egyedül szívatok!
- Héé!
- Mi az?- néztem vissza rá.
- Ki mondta, hogy nem vagyok benne?- húzta fel a szemöldökét.
- Remek!- öleltem meg.
A nap további része viszonylag jól telt. Justinnak megadtam a címemet, hogy
áttolhatná délután a képét megbeszélni, hogy hogy vágjunk vissza Austin-nak.

- Szia apa!- szálltam be a kocsiba.
- Szia kincsem! Ömm...Tudtommal reggel nem ebben a szerelésben mentél...Vagy de?
- Nem, tényleg nem ebben mentem. Csak történt egy kis konfliktus.
- Már az első napon?
- Hát...Az újaknak már csak ilyen! Na de induljunk, mert vendégem lesz!- sürgettem.
- Nem akarsz beavatni?- engedte el a kormányt.
- Nem!- nevettem.- De, majd később, de most siess!
- Rendben!- mosolygott.

Jöhetne már Justin, már negyed órája itt kellene lennie. Ekkor megszólalt a csengő.
- Késtél!- nyitottam ajtót neki köszönés nélkül.
- Öm...Neked is szia! És bocs, csak dolgom volt.
- Milyen elfoglalt ember!- nevettem.- Na gyere!
- Apu ő itt Justin, Justin ő itt apu!- mutattam be egymásnak őket.- Apa, ő itt az eddigi egyetlen haverom a suliból!
- Helló Justin! Bruce vagyok!
- Üdv!- fogtak kezet.
- Nyugodtan tegezz csak! Hisz nem vagyok olyan öreg..vagy de?- nevetett apa.
- Oké apa...mi...most fent leszünk! Szia!- nevettem kínosan.- Mindig ezt csinálja!- súgtam Justinnak.
- Az én anyám sem különb!- nyugtatott.

- Na jutottál valamire?- kérdezte.
- Aha.Azt mondtad, hogy Austin minden egyes nap kólát hoz suliba..Arra gondoltam, hogy azt teleönthetnénk sóval...vagy épp csak egyszerűen felrázzuk.
- Öm..Nem kockázatos?
- Ne parázz már! Ő mit csinált veled évekig?! Megalázott...Ideje visszavágnod! Vagy csináljam egyedül?! 
- Nem, dehogy is!- egyezett bele.
- Oké. Akkor holnap muszáj megcsinálnunk, amint elhagyja a termet.- mosolyogtam.
- Rendben. 
Juss-szal még beszélgettünk erről-arról, majd hazament.

Este lezuhanyoztam, majd eltettem magamat.

* Másnap *
Viszonylag korán keltem, hogy időben odaérjek a megbeszélt helyre, de még így is késtem.
- Bocs a késésért!- adtam haveri puszit Justinnak.
- Nem gond! Na milyen az új hajam?- dicsekedett a kicsit rövidebbre vágott sérójával, amit (majdnem nyáron) egy sapka takart (?).

- Aranyos.- mosolyogtam.
- Hé..! Azt akartam, hogy szexibb legyek..
- Jó oké...Kibaszott szexi vagy ezzel a hajjal.- 'olvadoztam'.
- Így már jobb!- nevetett.

A suliba érve, a folyosók szinte kongtak az ürességtől. Nem csodálom, hiszen még csak 7:10 van. Ki az a hülye, aki ilyen korán jön..?! Ja mi...
A terembe érve, elment a jókedvünk.
- Ááá! A drága szerelmes pár! Milyen aranyossak együtt! Justin! Király a séród!- gúnyolódott Austin.
- Csak úgy közlöm, hogy mi nem járunk!- mondtam gúny mosoly kíséretében.
- De te fogsz velem!- hajolt közelebb.
- Álmodozz róla, drága!- mondtam, majd félrelöktem, hogy elférjek.
- Hé Austin!- jött be az egyik csatlósa.- Megjött a stréber! Dobjuk a kukába!
- Jövök tesó!- indult meg a többiekkel.

- Itt az idő Justin! Jöhet a só!- mondtam, majd elővettem a táskából, és a megbeszélt terv alapján, beletettük és egy kicsit ráztunk rajta.

Austin nem sokkal később meg is érkezett, majd egyből a kóláért nyúlt. Remek.
Belekortyolt, majd azt amilyen gyorsan benyelte, olyan gyorsan is köpte ki.
- Mi a fasz?!- nézte az üveget.- Ez a ti művetek?!- fordult hátra.
- Mégis mi?- vágtam ártatlan képet.
- Ne játszd a hülyét! Különben is: Nem tudod, hogy kivel húztál újat!
- De tudom! A semmit nem érő Austin Mahone-val!
- Ezzel még nincs vége édes!- mondta, majd kiment a többiekkel.
- És bumm!! Megcsináltuk!- pacsiztam le Justinnal.
- Láttad a képét?- nevetett.- Életemben először szívattam meg!
- Most már nem kell tőle tartani!- mondtam.- Kimegyek a mosdóba.- azzal elindultam.
Már majdnem beértem, amikor Austin megragadta a kezemet, majd lerángatott az alaksorba...Azaz a tesiteremhez.
- Figyelj édes! Most jó helyen lennél, ha hozzám csatlakoztál volna! De mivel nem, így nagyon megbánod!- nyomott neki a falnak.
- Engedj el!- próbáltam erőlködni, de nem ment.
- Van egy utolsó esélyed...De ha az is elbaszod, akkor mindennek vége!- lehelt egy csókot a nyakamra, majd ott hagyott.

A terembe visszaérve persze semmit sem mondtam Justinnak...nem akartam jelenetet, amit persze biztos, hogy Austin nyert volna.

Az órák hamar elmentek. Egész nap csak az járt a fejemben, amit Austin mondott. Természetesen nem magamat féltem, hanem Justint, aki semmiről nem tud. 
Haza érve hullaként dőltem az ágyra, majd a plafont bámultam. Vajon Mahone tényleg beváltja az ígéretét, vagy csak mondta?!




* Pár nappal később *
Pontosan 8 nap telt el, és azóta megállás nélkül szívattuk Austin-t, aminek a vége egy kék tollal írt igazgatói lett. Nagyon király. 
- Figyelj Justin! Valamit ki kellene találni Austin ellen!
- Fejezd már be ezt!- förmedt rám.- Amióta itt vagy, egyre több gond van velem!- kapta fel a vizet, majd kiviharzott. Ebbe meg mi ütött?!
Habozás nélkül utána mentem.
- Justin várj már! Mi ütött beléd?
- Megmondjam? Az, hogy hallgattam rád, és mindenbe belementem!
- De te is akartad!- mentegetőztem.
- Nem..Nem akartam! Azért mentem bele..mert....mert szeretlek érted?! Amióta idejöttél, nem tudlak kiverni a fejemből!
Nem kicsit meglepett Justin bejelentése.
- Te...Te szeretsz?- néztem rá fura fejjel. 
- Igen!- gördült ki egy könnycsepp a szeméből, majd elment...gondolom haza.

A nap hátra levő része eléggé unalmasan telt Justin nélkül. Nem volt kivel hülyülnöm. Csak egy csajjal beszélgettem, akit tegnap ismertem meg, de az nem ugyanolyan. 

Másnap reggel egyedül mentem suliba, de Justint sem láttam még ott. A folyosón beszélgettem Amy-vel, aki hirtelen eltért a témától.
- Ki ez az eszméletlen szexi pasi?- kérdezte lefagyva?
- Ki?- fordultam meg, és majdnem kiugrottak a szemeim.
Justin irtó jó szerelésben, felállított hajjal...Irtó szexi volt.
Minden csaj elolvadt tőle a folyosón.

- Öm Justin! Mi ez a változás?- kérdeztem.
- Hé! Elrontod a bevonulóm!- nevetett, majd adott egy puszit és tovább állt.
Teljes sokk volt ez számomra. Justin sosem volt ilyen szexi...Na jó eddig is helyes volt, dehogy ennyire?!
A teremben a helyünkre ülve Justint faggattam.
- Áruld már el mi..illetve ki az oka ennek a változásnak? Csak azt ne mondd hogy miattam van!
A kérdésemre, nem tudott válaszolni, mert megjelent Austin.
- Justin! Nagyon menő vagy! Egy kérdés...Van kedved csatlakozni hozzánk?- nézett körbe.
JB rám pillantott, majd vissza Autin-ra.
- Még jó hogy tesó!- fogtak kezet.
Mi a fasz?! Ez megtörtént, vagy csak álmodok?! Justin Bieber Austin Mahone-val haverkodik?


Bocsi, hogy ha unalmas volt, de nem volt ihletem. Ígérem lesz ennél jobb rész is majd! :) Remélem azért tetszett! :) Új részt jövőhét pénteken, vagy vasárnap lesz! :) Puszii.xx  <3

Part 1. I'm Justin!

A nevem Sarah Gonzalez. 17 éves vagyok. Nemrég költöztünk ide apával Los Angeles-be. Anya csalta apát, amit ő megunt, ezért magával hozott. Most jelen pillanatban, akár ő hozott a világra, akár nem...utálom! Az is lehet, hogy nem is ő az igazi anyám, de nem érdekel! Apa a példaképem, már kiskorom óta. Mindig mindent együtt csináltunk...Rengeteg dolgot tanultam tőle... Igazából anyám sokat nem foglalkozott velem. Inkább azon járt az esze, hogy hogy csalja meg apát és kivel...


De most térjünk a lényegre...
- Sarah! Kelj fel! El fogsz késni az első napodon és szerintem azt te sem szeretnéd! Ha 10 perc alatt végzel elviszlek!- keltegetett apa.
Amint meghallottam az utolsó szót kiugrottam az ágyból, be a fürdőbe.
- Legyen 15 perc!- kiáltottam ki, amint megláttam égnek álló hajamat.
- De nem több!- szólt vissza.
Gyorsan lezuhanyoztam, megfésülködtem, fogat mostam, és elvégeztem a többi teendőt. A táskám felkaptam, majd rohantam a kocsihoz.
- Késtél!- pillantott apa az órájára.
- Jó na...- kötöttem be magam.- Izgulok!- ugráltam az ülésen.
- Nyugi! Lélegezz mélyeket!
- Apu..Én most jelen pillanatban, nem szülök...És tudod, hogy az nem segít rajtam.
- Rendben! Akkor induljunk!- azzal elindította a kocsit, és már mentünk is.

- Khmm...- köszörülte meg a torkát.- Szeretné...Ha kinyitnám magának az ajtó?
- N-nem..Csak félek..
- De mitől?
- Hogy utálni fognak.- hajtottam le a fejem.
- Akkor bemegyek veled!- kötötte ki a biztonsági övet.
- Viccelsz? Le akarsz égetni?! Már mint...Ne vedd sértésnek. Csak azért ciki, hogy ha az apukád kísér be.- nevettem kínosan.
- Vérig sértettél!
- Ha veszek neked csokis fánkot, akkor elfelejted?
- Miről is beszélünk?- nevetett.- Na menj, mert tényleg elkésel.
- Oké! Szia apa!- adtam neki egy puszit és már ott sem voltam.
Vettem egy mély levegőt és elindultam befelé.
A pillanat, amikor mindenki téged néz...felbecsülhetetlenül ciki!
- Ááá! Miss Gonzalez! Már vártuk.- lépett mellém egy negyvenes éveiben járó nő.
- Üdv!- mosolyogtam.
- Jöjjön. Elkísérem az igazgatóiba.- mondta, majd elindultunk.

- Mr. Bieber.- szólt a fiúnak, aki háttal ült a székben.
- Tessék!- fordult meg.
- Az igazgató úr?
- Bent van a társalgóban. Azt mondta, hogy mindjárt jön.- mosolygott.
- Rendben! Addig foglaljon helyet Miss Gonzalez.- mondta azzal kifáradt.
Leültem a székbe, majd nézelődni kezdtem. Ez a srác valami eszméletlen azzal a cuki gombahajával, a mogyoróbarna szemeivel és azzal az eszméletlen aranyos mosolyával. Asszem belezúgtam...Áhh nem! Ez még korai lenne. Meg különben is..Semmi esélyem. Biztos minden lány odáig van érte.
A kínos csendet kettőnk között 'Mr.Bieber' törte meg.
- Új vagy?
- Ja igen...Sarah!- nyújtottam a kezemet.
- Justin!- fogtunk kezet.
- És? Valami rosszat csináltál?- nevettem.
- Ez aranyos.- mosolygott.

- Most miért?- értetlenkedtem.
- Mit nem adnék azért, hogy a rosszaságom miatt legyek itt...de sajnos nem...- hajtotta le a fejét.
- Akkor?- vettem komolyra én is a dolgot.
- A megaláztatások és a társaim elől bujkálok.
- E-ezt ne-nem értem.
- Egyetlen egy ember sem csipáz. Mindenki utál. Olykor megaláznak és kinevetnek. Volt amikor az egész iskola előtt beleraktak a kukába, vagy épp letolták a gatyámat. Még magam sem tudom hogy hogyan, de a szekrényembe festék patront tettek...Amikor kinyitottam a ruhám tiszta festék lett és mehettem az elhagyott ruhák osztályára ruhát kotorászni magamnak. Sajnos ez nem egyszer történt meg.- mesélte mind ezt lehajtott fejjel.
- Istenem. Nem lennék a helyedben...Pedig..Én azt hittem, hogy minden csaj odáig van érted.
- Bárcsak. De ők is kinevetnek.
Komolyan mondom, sosem sajnáltam még ennyire egy embert sem. Most legszívesebben sírni tudnék és ugyan ezt csinálnám azokkal a szánalmas emberekkel, akik ezt csinálták Justinnal.
- És..Az igazgató megengedi, hogy begyere?
- Ő az apám.
- Héé! Az tök klassz!
- Szerinted...Ezért is cikiztek annyiszor.
- Akkor...Mégsem klassz.- vakartam meg a tarkómat.- Szerintem meg aranyos srác vagy...és én szívesen megismernélek.- mondtam, közben elöntött a pír.
- Édes vagy, de csak azért mondod, hogy kicsit megnyugodjak.
- Nem, dehogy. Szerintem tényleg jó fej vagy...Szívesen lennék a haverod.- mosolyogtam.
A párbeszédünket Justin apuja, azaz az igazgató zavarta meg.
- Az új tanonc!- csukta be az ajtót.
- Sarah Gonzalez.
- Jeremy Bieber.- fogtunk kezet.- Justin, menj órára.
- Megvárhatom apa?
- Hát ha a hölgy nem ellenkezik?!- pillantott rám.
- Nem dehogy..sőt..Örülnék ha megvárna.- mosolyogtam.
Elintéztük a papírokat, megkaptam a könyveket, majd kiderült, hogy Justinnal egy osztályba járunk és ami még jobb: egymás mellett ülünk.
Még van 5 perc az óra kezdetéig, addig Justinnal beszélgettem.
- Ő kicsoda?- mutattam az eszméletlen szexi srácra, aki bejött a terembe.
- Ő?! Ő Austin, Austin Mahone. A suli menője. Minden lány odáig van érte...És ahogy elnézem...Te is.- nevetett.
- Ja..nem..Csak...Na jó talán...De valahogy ellenszenvesnek tűnik a srác.
- Persze..Hisz ő és a haverjai szívatnak meg mindig.
Amint kimondta ezt a mondatot, elszállt minden jóindulatom a srác iránt. Szóval ő az a szánalmas, aki ezt tette JB-vel.
- Most odamegyek, és elhordom az anyját!- indultam meg.
- Viccelsz? Hülyének fog nézni. Nem is ismer. És még az kéne, hogy téged is szívasson.
- Gyerekek!- jött be egy tanár.- Sajnálattal közlöm, hogy az első óra elmarad.
Hatalmas éljenzésbe kezdtek az emberek. Hmm...Jól indul a nap.
- Csend!- emelte fel a hangját.- A másik osztályban leszek és ha egy hangot meghallok...Beküldök egy helyettesítő tanárt.- mondta, azzal kiment.
- Tök zsír! Akkor jobban megismerhetlek!- fordultam Justin felé.
- Én már elmondtam mindent. Most te jössz!- mosolygott. Ahw az a mosoly...Szerelmes lettem a mosolyába.:3
- Hát oké...- mondtam, majd elkezdtem mesélni az élettörténetemet.
A mesélésben ez az Austin zavart meg minket.
- Hé! Te vagy az új csaj?- állt oda mellém a (gondolom) csatlósaival.
- Aha.- mondtam.
- Király..Akkor csatlakozhatnál az én bandámhoz.- mutogatott körbe ezen a semmit nem érő, még bandának sem nevezhető szánalmas embereken.
- Kössz, de inkább maradok az én ''bandámmal''.- 'idéztem' ujjaimmal egy gúnymosoly kíséretében.
- Szóval már is haragot keltünk egymás között?!- támaszkodott két kézzel asztalomhoz, majd szúrós tekintettel nézett rám.
- Én nem keltettem haragot, csak tudod jobban vagyok olyan emberekkel, mint Justin.- álltam fel én is. Az egész osztály minket nézett. Hatalmas síri csend.
- Rendben. Ha így gondolod, legyen. Akkor maradj a drága Justinnal. Ugyanolyan szánalmas mint te.- mondta, majd indulni akart, de elkaptam a karját.
- Még annyit, Mr.Nagymenő, hogy nem vagyunk szánalmasak. Az egyetlen szánalmas ember itt, az te vagy!
Kegyetlen tekinteté rám vetette, majd elment a 'bandájával'.
Lehet, hogy viszályt szítottam, de nem hagyom, hogy a barátaimat bántsák...

Sziasztok.:) Ez lenne az első rész. :) Nagyon remélem, hogy tetszett! Ha összehoztok 2-3 komit, akkor jön a folytatás! :) Annyit elárulok, hogy Justin később bunkó lesz és beáll Austinék bandájába... :)